Mátraderecske kontra Leányfalu

Néhány éve krónikus alsó-lábszár vérkeringési zavaraim miatt ún. Mofettás kezelésre szorulok. Erdélyben számos ilyen gyógy-intézmény van, Magyarországon csak egy a Mátrában.

Mivel évente átlag kétszer egy hónapot Mátraderecskén töltök, módomban állt a településsel részleteiben megismerkedni. Méreteit illetve lakóinak számát tekintve közel azonos Leányfaluval, ezáltal könnyen összehasonlítható e két település.

1) Mi a közös a két településben?

Az 1970-es években Mátraderecskén mintegy 1000 m mélységből nagy széndioxid tartalmú gyógyhatású gáz tört fel. Azóta a kutakban pezseg a víz és egyes pincékben feljött a gáz, szedve áldozatait. A jelenséget kutatva kiderült, hogy a viszonylag alacsony hőfoku vulkáni kigőzölgés és a benne fellelhető radongáz különösen hatásos verőérbetegségek, érszűkületek, keringési betegségek stb.stb. kezelésére – és azóta is folyamatosan feltörő – gáz gyógyászati célra hasznosítható. Kezdetben egy egyszerű fa épületben lehetett ülni a „gázban”, természetesen szigorú szabályok betartása mellett.

Az első Orbán kormány idején a falu a Széchenyi terv keretén belül modern, jól felszerelt új bejáró gyógyintézményt épített, melynek hivatalos neve Mofetta.

Leányfalun az 1960-as években a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének kérésére az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt kutatófúrást végzett az akkori Bányász (ma Szerencsejáték) üdülő területén, - hasonlóan Bük, Sárvár, Zalakaros, Cserkeszőlő, Mórahalom településekhez. Az itt talált termál-víz képezte és képezi alapját Leányfalu Strandfürdőjének.

Tehát mindkét település „véletlenül” jutott ehhez a kincshez.

Mátraderecske megközelítően ugyanakkora lélekszámmal bír, mint Leányfalu, eredetileg palóc-magyar keverék, + 10% cigány.

2) Miben különbözik a két település?

Ma Mátraderecske a gyógy-turizmusra épül, noha szállodája nincs. Adókedvezményekkel segítették a falu lakóit a falusi turizmus megszervezésére illetve megvalósítására és ma a gyógyulni vágyók mind jó minőségű magánházi ellátáshoz juthatnak. A helyi önkormányzat internetes honlapján hosszú lista olvasható a szálláshely lehetőségekről névvel, címmel és telefonszámmal.

Leányfalun van egy-két működő üdülőház, illetve panzió (Kati, Székely villa, Ulászló), de az ide érkező vendég sem térképet, sem címlistát, sem irányító táblát nem talál, ha szállást keres, a kemping évek óta zárva van.

A faluk külső képe:

Mátraderecskén az utak és utcák állapota hibátlan (pedig 500 m magasan fekvő hegyi falu), a sétálók rendben tartott padokat találnak, az utcák mind tiszták és virágosak, utca-névtáblák, a szálláshelyek illetve Mofetta felé irányító jelzőtáblák százai segítenek a vendégeknek az eligazodásban. A falu térképe a piac-téren látható.

Leányfalun az utcák és utak állapota kritikán aluli, utca-névtáblák imitt-amott vannak, sem közintézmény, sem strand, sem templomok felé nem mutat jelzés, a padokat nem tartják rendben és ha van is, olyan alacsony, hogy a rászoruló idős ember sem leülni sem onnan felállni nem tud.

Szemétgyüjtők ügyében sem állunk jobban, igaz a szemét elhelyezési kultúra is igen alacsony nálunk. Mellékesen itt az iskola utcájában egyetlen szemetes sincs, nemcsak a gyerek, de a szülő is rendetlen, eldobja az utcán a szemetét.

Ami pedig a falu térképét illeti, amíg a stranddal szemben használható volt az autóbusz-váró, addig mellette látható volt a térkép (homályosan). Ma??

A lakosság szellemisége, az iskolás korúak viselkedése, beszéd-stílusa:

Mátraderecskén mindenki mindenkinek köszön, akár ismeri, akár nem, ha nem, annál inkább, mert vendég!! érezze jól magát, és köszönnek a gyerekek is, nemcsak az otthoni hanem az iskolai nevelés következtében is.

Naponta kétszer elmegyek az iskola mellett, soha trágár beszédet, gyermek szájból káromkodást nem hallottam, Leányfalun az iskola mellett élek, hát nyomdafestéket nem tűrő a szókincs!! Ezt az iskola vezetésének is tudnia kell és mégsem tesznek ellene semmit!

A falun belüli közlekedés

Mátraderecskén az ott élők és az ott üdülők veszély-mentesen és nyugodtan közlekedhetnek olyan utcákban is, ahol nincs járda. A főleg érszűkületes betegek bottal, mankóval szabadon járhatnak, nem kell attól tartaniuk, hogy gyorshajtó vagy terepjáró kocsik leszorítják őket az útról.

Mellékesen jegyzem meg, hogy ott a gyerekek gyalog járnak az iskolába, pedig az ő táskáik sem könnyebbek az ittenieknél és az egyetlen iskolától ott is van olyan gyerek, aki távol lakik.

Gondolat-ébresztő levelem nemcsak a mátraderecskei Mofettát akarta reklámozni, sokkal inkább saját lakóhelyem hiányosságaira felhívni a figyelmet. Mert látható, hogy hozzánk hasonlatos méretű és adottságú településen rendet tartanak, tehát elvárhatjuk itt lakók mi is, hogy Budapest szomszédságában legalább Mátraderecske-i szinten élhessünk.

2011. január havában